Johann Wolfgang von Goethe – Versek a nagyvilágból kvíz

1749-ben született Frankfurt am Mainban polgári családban. Nemességét – melyről a nevében lévő „von” szócska árulkodik – munkássága elismeréseként nyerte el. Jogot tanult Lipcsében, és Strassburgban. Iskolatársa és ivócimborája volt a későbbi weimari uralkodó nagyherceg. Amikor Carl August elfoglalja trónját, udvarába hívja Goethét, aki nagyon hamar sikeres pénzügyminiszter lesz, majd állami intendáns, valójában a kultúrapolitika irányítója.

Johann Wolfgang von Goethe – Versek a nagyvilágból kvíz

Élete

Hogyan lett a jogi doktorból pénzügyekhez értő miniszter, majd európai hatású költő, író? Édesapja jónevű jogász, aki gyermekei neveltetésére nagy gondot fordított, hogy éltükben ne érje hátrány őket műveltségi hiányosság miatt. Vívni, lovagolni, zenélni tanult, irodalmi érdeklődése hamar megmutatkozott. A lipcsei egyetemi évek alatt szívesebben járt költészettani órákra, mint a jogi előadásokra. A jog untatta. Minden más viszont érdekelte: az anatómia, a fizika, a költészet, a színház, a pénzügyek, képzőművészet. Valódi polihisztor volt, hiszen nemcsak érdeklődött irántuk, hanem profi szinten művelte is őket. Weimari udvari szolgálata sikerek sorozata. Minden posztot közmegelégedésre töltött be. Ugyanakkor irodalmi munkássága is kiteljesedett. Már életében világhír övezte. Hosszú életében nem voltak kisiklások, megtorpanások, kudarcok. 1832-ben halt meg Weimarban 83 éves korában.

Irodalmi munkássága

Egyetemi évei alatt már megjelentette verseit és több érdekes ismeretséget kötött, mely nagy hatással volt későbbi pályájára. Herderrel együtt járt a környező falvakban népdalokat gyűjteni. Strassburgban lépett be a Surm und Drang körbe – „Viharzás és indulat”-nak fordíthatjuk magyarra.
A fiatal Goethe zajos, botrányos életet élt, irodalmi pályáját is botránnyal kezdte. Már a strassburgi egyetem hallgatója volt, mikor megírta „Goetz von Berlichingen" című színpadi művét. Csak műkedvelők merték színre vinni, és nyomtatott példányait csak pult alatt lehetett megvásárolni. A dráma nemcsak formai megoldásával (próza) keltett megütközést, hanem trágárságával is. 25 évesen adta ki első regényét, Az ifjú Werther szenvedései-t. Ezzel egycsapásra világhírű lett. Ekkor azzal vádolták, hogy a fiatalokat öngyilkosságra buzdítja. Európa-szerte a szentimentalizmus első számú reprezentánsává lett.
A weimari udvari élet azonban nagy lemondással járt: vége a fiatalkori szertelenségnek, a Sturm und Drang korszaknak, véglegesen felnőtté vált, felelősségteljes feladati voltak. 1786-ban „megszökik” Olaszországba, ahol csodálatos verses drámái születnek, klasszikussá higgadt a fiatalkori lázongása.
Mint a weimari színház főigazgatója találkozik Schillerrel, akivel nemcsak szoros barátságot köt, hanem nagyon termékeny munkakapcsolatot alakít ki. A két ember habitusa ugyan nagyon eltér – Goethe pedáns, mértéktartó, a formaságokra adó „kegyelmes úr”, míg Schiller pontatlan, ápolatlan, sokat dohányzó és ivó színházi zseni.

Legfontosabb művei

Goethe nevéről három mű mindenkinek eszébe jut: Az ifjú Werther szenvedései (próza), Faust (dráma) és a Rémkirály (líra). Önmaga ugyan a Színtan-ját nagyobbra tartotta lírájánál, valójában egész életét tekintette legfontosabb művének. Mindent megismerni, átélni, beépíteni egyéniségébe – ez volt életfilozófiája. Az egész világot akarta megismerni, mindent, ami megfogható, átélhető, ami segíti életünket növekedni, kiteljesedni. Goethe meg is valósította: a teljes világot átszűrte magán és alkotásaiban adta vissza. Hihetetlen gazdag életművében az irodalom minden műfajában maradandót alkotott.
Fiatal kora óta izgatta a Faust témája. Hosszú életén keresztül mindvégig írta, csiszolta. Írói munkásságának minden korszaka nyomot hagyott rajta. Benne a „nyugati” ember állandó vágyakozása a végtelen után, aki soha nem hiszi, hogy lesz olyan pillanat, amikor megállna, nem lépne tovább. Mindez a német költészet minden létező versformájában, csengőn bongón. Magyarra Jékely Zoltán és Kálmoky László fordította.
Schillerrel közösen határozták el, hogy megújítják a német balladairodalmat. Ekkor születtek csodás balladái. Ezek egyike Erlkönig (Rémkirály) Magyarra Képes Géza, Závodszky Zoltán és Vas István is lefordította. Schubert zseniális megzenésítésében a legismertebb Goethe-ballada.
A vándor éji dala verse kitűnő példa Goethe lírájára. Az ilmaneui vadászház falára írt nyolc soros vers egyszerű tájleírásként is olvasható, de mélyebb értelmezése is lehetséges: a vándorlás az élet alakulása, a halál nem tragédia, hanem belesimulás a természet rendjébe. Ezt is több csodálatos fordításban olvashatjuk magyarul: Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Dsida Jenő, Varró Dániel próbálkozott visszaadni a vers lényegét, hangulatát, mondanivalóját.

Műveit lehet szeretni vagy nem szeretni, de jelentőségét elvitatni az európai kultúrára tett hatásáról nem lehet.


Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Johann_Wolfgang_von_Goethe
http://www.literatura.hu/irok/klasszic/goethe.htm
Szerb Antal: A világirodalom története Magvető 1989. 420-430p

Zsuzsa néni