Krimik és detektívek AZ ELSŐ JOKER VERSENY I. HELYEZETTJE
Ki az abszolút detektív?- Aki letartóztatja a gyilkos galócát, a rablóhúst és a lopótököt. :) A bűnügyi regény olvasása nyilvánosan sem szégyen, szemben az alacsonyabb rendűnek tartott más ponyva-kiadványokkal. A bőséges választékból sznobok és ínyencek is találhatnak az ízlésüknek megfelelő darabot a nyaraláshoz.
A krimi logikai rejtvény és ötletes tárház. Megannyi elképesztő indíték és még elképesztőbb gyilkossági módszer születik a szerző fantáziájában. „A jó krimi nem bűnügyi tudósítás, hanem rejtvény és jellemábrázolás” - vallja Nemere István, a magyar krimi irodalom jeles képviselője. Szerinte a krimiszerző nem okvetlenül leli örömét a véres események leírásában.
A bűnügyi regény poétikai szempontból tematikus regényváltozat, melynek középpontjában egy bűntény elkövetése illetve annak felderítése áll. A detektívregény illetve detektívtörténet a bűnügyi regény egy változata. Középpontjában a néhány karakterisztikus jeggyel megrajzolt, többnyire történetből történetbe vándorló detektív, nyomozó alakja áll.
A bűnügyi irodalom is a romantika szülöttje. A detektívnovella atyja Poe (Edgar Allan), A Morgue utcai gyilkosság (The Murder on the Rue Morgue, 1841) c. írásával. Más művei is a fantasztikum és a rejtélyes, bizarr pszichikai élmények körében születnek, pl. A holló c. költeménye (The Raven, 1844). A bűnügyi regény megteremtője Doyle (Sir Arthur Conan, állandó detektívhőse Sherlock Holmes. A legjobb alkotása a műfajban A sátán kutyája (The Hound of Baskervilles, 1902). Elválaszthatatlan része az igazi irodalomnak. Hiszen mindkettő ugyanazt írja le, csak másképpen. Alig hiszem, hogy bárkiben is felmerült, igazi író-e Dürrenmatt, aki vérbeli krimiszerző is volt.
A krimiíró azért szeret krimit írni, mert ezen az ártatlan módon élheti ki káros ösztöneit. Ha van valami rossz az életében, kiírja magából. Nem gyilkol, de gyilkolna. Ugyanakkor ravaszul rejtvényt építget, labirintusba csalja az olvasót, aztán a végén ki is vezeti belőle. De közben élvezi, hogy csak ő ismeri a kiutat. Van ebben jó adag tudásvágy és büszkeség is. Az igazi szerző még a kétoldalas kis kriminovellában is felépíti a logikai folyamatot, eseménysort, amelynek van előzménye, vagyis gyökere a múltban, és van jelene. Mi több, az indíték általában az, hogy e kettőből aztán a leírt események hatására valamilyen minőségi változás áll be a főhős jövőjében. A tettes előbbre jut, boldogabb vagy gazdagabb lesz, legalábbis reméli, az áldozatnak pedig képletesen szólva „annyi”. Neki nincs tovább. Persze ezt is meg lehet csavarni azzal, hogy némelyik történetben az áldozat győz, a magát diadalmas győztesnek gondoló tettes pedig rajtaveszt.
A két világháború közötti magyar olvasóközönség polcairól hiányzik a magyar krimi, igaz, e téren később is komoly hiányosságok mutatkoznak. A magyar könyvkiadás főleg a 70-es és 80-as években jeleskedett nagyon jó bűnügyi regényekkel, például az Európa Fekete Zsebkönyvek vagy az Albatrosz sorozatban. A krimi műfaját az azt létrehozó angolszász világ uralja a mai napig. Angol nyelven írják a remek- és fércművek százait is, akik pedig nem világnyelven vetik papírra a rejtélyek sorát, azok is előszeretettel használnak angol csengésű írói álneveket. Leslie L. Lawrence vagy Vavyan Fable köztudottan honfitársunk, de ez a kis csel még önmagában nem emelte őket a klasszikusok közé.
A jó krimi meghatározó jellemzője legfőképpen az élvezeti értéke. A klasszikus krimi szex- és erőszakmentes, elsősorban a csavaros cselekmény, a bűnügyi feladvány megfejtése köré épül. Az amerikai kemény krimik cselekményében viszont már megjelenik a bűnözők világa, a bosszú vagy az önbíráskodás; a történetek hátterében nemritkán szexuális bántalmazás, alkohol- és drogfüggőség, börtönélet húzódik meg. De persze él a kémregény, a történelmi és a politikai, a törvényszéki orvostani krimi is.
A krimik gyorsan reagálnak a popkultúrát aktuálisan lázban tartó jelenségekre. A valóságshowk, illetve a hollywoodi filmes erőszakról folyó viták inspirálták például Ben Elton krimijeit (Halál egyenes adásban, Pattogatott vérfürdő). Nem ritka a keresztihletés, amikor egy téma az egyik médiumból átszivárog a másikba, például televízióból könyvbe vagy fordítva. Újabban pedig a paranormális rejtélyek köré szőtt amerikai tévéműsorok sikere köszön vissza a boszorkányokat, vámpírokat, vérfarkasokat, látókat felvonultató krimik áradatában.
Bármily komisz is a detektívirodalom (és a krimi) világa, mégiscsak mese. Gátlásokat, félelmeket, szorongásokat oldó mese, sőt, kezdetben még hitet is adott a polgári rend értelmében, annak ellenére, hogy az olvasó (és a néző) félelmeivel, gátlásaival, szorongásaival játszik. Ilyen szegényes és provinciális krimi-világunk, s nemcsak azért, mert tökéletes bűntény aligha van, hanem mert bűnügyi filmet írni és rendezni több mint iparosmunka. Nem csupán ismerni kell a mackósok, killerek, zsebmetszők világát. Furcsa ugyan, de szeretni kell a rejtelmet. Mert nem lehet véletlen, hogy annyi igazi írót vonzott a detektívtörténet, s hogy közülük néhánynak a magas művészetben is helye van.
Az olvasó és a néző a fantázia szüleményeire kíváncsi, olyan történetekre, amelyek reálisak, látó- és hallótávolságban akár meg is történhetnének, csak éppen rejtélyesebbek, misztikusabbak, játékosabbak és profánabbak, mint az életben. Ha csupán a valóságra volnánk kíváncsiak, beérnénk az újságok bűnügyi rovatával.
Mit tegyünk addig, amíg megszületik a magyar krimi? Bízzunk a fantáziánkban és színezzük ki ezeket a történeteket, s ne higgyük el, hogy pénzt és műkincset csak nálunk ördöngösebb vagy kétbalkezesebb alakok lopnak.
Addig is, amíg nem találsz egy jó krimit, gyere játszani!
pgiza
